Részben megbánta a döntést, hogy eljött, de a másik fele örült, így legalább tiszta vizet önthet a pohárba Tom érzéseit illetően. Most, hogy újból találkoztak, már értette, mi hiányzott az életéből. Hosszú évek óta szerelmes volt a férfibe, és ezt végre nem akarta figyelmen kívül hagyni. Adnia kell egy esélyt maguknak, szüksége van egy kis reményre, jelenleg ezért él. Ha kell, megküzd a férfiért. Nem stílusa a tisztességtelen harc, ezért így még nehezebb dolga van, de ha csak egy kicsi kilátása van, akkor küzdeni fog.
Volt még egy egészen kicsi idő a szertartás kezdetéig, mikor Lorát gondolataiból, Dan kiáltása térítette észhez:
- Lora, ott vannak Goodwinék, menjünk oda, üdvözöljük őket. – Lora abba az irányba nézett, amerre a férfi integetni kezdett Tom szüleinek. Erős vágyat érzett arra, hogy elsüllyedjen, nem akarta ezt a találkozást.
- Dan, nekem most szükségem van néhány percre – hebegte, mert nem akart Mrs. Goodwinnal találkozni. Mit mondhatna neki ennyi idő után? A nő nagyon szerette Lorát régen, és egyszer beszéltek is telefonon, néhány hétre rá, hogy elment. Érezte a nő hangján, hogy nagyon megbántotta őt, amiért el sem búcsúzott tőle. Szerette volna Tomot Lora mellett tudni. – Nem tudod, merre van a toalett? – a férfi a karjával megmutatta, hogy merre menjen, majd elindult a másik irányba, Goodwinék felé. Eközben Lora gyorsan elinalt. Végigsétált egy hosszú folyosón, majd meglátta a mosdó ajtaját, bár nem érezte szükségét bemenni, kezét mégis rátette a kilincsre, amikor hirtelen meghallotta Kate nevetését a másik ajtó mögül, amely egy résnyire, alig észrevehetően nyitva volt. Tudta, hogy nem szép dolog a hallgatózás, mégsem tudta leküzdeni a vágyat, hogy bekukkantson. Jóvá akarta tenni, hogy annak idején minden magyarázat nélkül cserbenhagyta. Hátha esélye lenne bekopogni és beszélni vele. Szétnézett a folyosón, de mivel sehol nem volt egy lélek sem, közelebb lépett. A szobában valóban Kate volt, és ott állt mellette a menyasszony majdnem teljes pompájában. Kate az utolsó simításokat végezte a nagy pillanat előtt. Rose előtt térdelt, aki a szoknyáját felhúzva, lábát a Kate mellett lévő székre tette. Kezét kopogásra emelte, de megtorpant, mert bár a beszélgetés elejét nem hallotta, így is érezte, hogy valami nincs rendben, ebben a párbeszédben.
- Ne izgasd magad drágám, minden jó lesz – mondta Kate, miközben nagyon gyengéden egy kék harisnyatartót görgetett fel Rose hosszú combjain. – Itt a kék is, most már semmi nem hiányzik – sejtelmesen rámosolygott a nőre. Rose lehajolt és finoman végigsimított Kate lágyan leomló haján, majd az arcán, ahol megállt egy pillanatra. Ekkor Kate ráhajtotta fejét Rose kezére, behunyta a szemét és mélyet sóhajtott, majd felnézett, elmélyülten egymás szemébe pillantottak.
Lora rendkívül zavarba jött ettől a meghittnek vélt pillanattól és elpirult. „Csakugyan nagyon jó barátoknak tűnnek”, gondolta naivan Lora. Nem akarta őket megzavarni, és már éppen elindult volna, amikor olyat hallott, ami megrendítette. Kate váratlanul megfogta Rose kezét és érzékien belecsókolt a tenyerébe. – Köszönöm, hogy vagy nekem – mondta alig hallhatóan. Egy pillanatra sem engedte el Rose kezét, majd lassan felállt, szembe Rose-zal. – Olyan jó ember vagy – közelebb lépett a nőhöz és átölelte. - Nem kell sokáig megjátszanod magad. Apádat kihúzod a bajból és utána tiéd a világ. Pusztán egy-két hónap és igazán boldog lehetsz, és én is.
Lorát elöntötte a düh. Mi ez az egész? Jól hallotta? Nem akart hinni a fülének, hogy az egykori legjobb barátnőre ilyen aljasságra vetemedett. Tomot akarja tönkretenni? Most már nem akart elmenni, hallani akart minden apró részletet. El kell mondania neki. Most már nem csak az hajtotta, hogy megszerezze a férfit, hanem, hogy eltávolítsa ennek az összeesküvésnek a közeléből. Azonban mi van, ha Tom nem hisz neki, mi lesz, ha azt fogja gondolni, kitalálta és elveszíti örökre, vagy egyáltalán meg sem hallgatja. Elvégre nem jelentkezett azóta, hogy szeretkeztek és kisétált az ajtón, már egy hete. Tennie kell valami. Hirtelen felfordult a gyomra, nem tudta mit tegyen. Mi van, ha csak valamit nagyon félreértett? Újra benézett a résen, ám ekkor attól, amit látott tátva maradt a szája. Ott állt, földbegyökerezett lábakkal, és bár legszívesebben elrohant volna, egyszerűen képtelen volt bármit is tenni. Rose gyöngéden megérintette Kate állát, felemelte a fejét, majd nagyon közel hajolt hozzá, túl közel. Olyan közel, hogy Lorának már nagyon figyelnie kellett, hogy értsen valamit, viszont ahhoz, ami következett, nem kellett a fülét használnia. Rose nagyon lassan megcsókolta Kate-t, aki egy pillanatig csak állt és hagyta, hogy Rose lágyan ízlelgesse ajkait, ekkor Kate megremegett és olyan hevesen kezdte viszonozni Rose csókjait, hogy félő volt semmibe vész a smink és a frizura. Lorával forogni kezdett a folyosó. Nem akart hinni a szemének. Kate keze elindult Rose mellei felé, határozottan megmarkolta, majd körbesimogatta őket, ezután ajkaival hevesen a nyakát kezdte ostromolni. Erre a mozdulatra Rose hátravetette a fejét, ajkát kéjes nyögések sorozata hagyta el. A levegő viharosan izzott körülöttük, Lora csak állt megdöbbenve és képtelen volt megmozdulni, fejében egymást kergették a gondolatok. Mi történik, mi ez az egész?
Rose keze Kate fenekére csúszott, érzékien végigsimította, majd erősen megmarkolta, és magához rántotta Rose csípőjét. Ezután a keze lentebb vándorolt a combján és egy hirtelen mozdulattal felrántotta a lábát és feltette arra, kisszékre, amin az imént még az ő lába volt. Így most szabad volt az út a kezének. Buján simogatni kezdte Kate combjának belső felét, miközben rövid szoknyája felcsúszott. Lassan és gyengéden haladt felfelé, majd nagyon érzékien becsúsztatta kezét Kate lábai közé és hevesen kezdte simogatni Kate érzékeny pontját. A nő ajkait apró, kéjes sikolyok hagyták el, megvonaglott újra és újra. Újra heves csókban forrtak össze. Kate lába ekkor megcsuklott, erősen magához szorította Rose-t, mikor eljutott a csúcsra. Pár pillanatig csak ölelte, majd szerelmesen Rose szemébe nézett.
- Szeretlek, - suttogta lágyan - és jövök neked eggyel. Izgató ez a hosszú ruha- simított végig kezével Rose karcsú derekán és fenekén, majd belecsókolt a dekoltázsába.
- Én is nagyon szeretlek. Soha nem találkoztam még hozzád fogható emberrel. Majd segíthetsz átöltözni – mondta elfúló hangon – de most mennünk kell. Búcsúzóul újra megcsókolta Kate-et.
Lora el akart futni, de megrémült, mert közelről meghallotta Dan hangját. Remegett a térde a felismeréstől. Tennie kell valamit gyorsan, de mit?
- Madárka, merre repkedsz? Azt hittem eltévedtél. – nevetett a férfi. Nem telhetett el több néhány percnél, amit az ajtóban töltött, mégis mocskos perverznek érezte magát. Kileste két ember titkát. Undorodott magától, de még jobban kavargott a gyomra attól a két undorító szajhától. Vajon akkor is így gondolná, ha nem a szerelmét szeretné megvédeni? Ha egy idegen férfihez készülne feleségül menni?
Nem ő volt az egyetlen, aki megrémült, mert a két nő is felkapta a fejét. Úgy rebbentek szét, mintha semmi nem történt volna.
„Ugyan hányszor állhattak már a lebukás szélén?” - gondolkodott el Lora.
- Nem tévedtem el – suttogta mikor a férfi mellé ért. Összeszedte magát és gyorsan úgy perdült át a másik oldalra, hogy Dan ne vegye észre, hogy az ajtó nyitva van. Nem tudta, hogy reagálna rá, ha rájönne, hogy leskelődött. Képtelen volt kiverni a fejéből a látott jelenetet. Nem csak a legjobb barátnők, hanem szeretők. Szeretők!! Ez a szó ott üvöltött a fülében. Ezt soha nem gondolta volna. Még ő érezte magát hitvány alaknak, hogy közéjük akart állni. Mit tegyen? Elmondja Tomnak? Nem teheti, nyilvánvalóan nem hinne neki, azt gondolná, csak kitalálta, hogy rá figyeljen, mert ez valóban elképesztő. De azok után, hogy Dan is ismeri a történetet, ő is ugyanezt gondolná. Túl késő volt bármit is tennie. Üvölteni szeretett volna a fájdalomtól és a tehetetlenségtől.
Már a folyosó végén jártak, amikor halk nevetgélést hallott a szoba felől, észrevétlenül hátrapillantott. Dan nem vette észre a két nőt. Azok, mintha semmi nem történt volna indultak el a nagyterem mögötti kis helyiségbe, ahonnan a menyasszony fog elindulni. Mikor eltűntek az ajtó mögött, hirtelen jött egy megmentő gondolat, amire elmosolyodott.
- Dan, - nézett bájosan a férfira - szeretném megismerni Rose-t, most, még az esküvő előtt. Megtennéd, hogy hozzávezetsz és bemutatsz neki?
- Mi ez a hirtelen érdeklődés? – kérdezte meglepetten a férfi.
- Úgy érzem, akkor, ha megismerem a Tom számára legfontosabb nőt, könnyebben el tudom fogadni a helyzetet. Tisztában kell lennem vele, hogy Tom valóban jó kezekben lesz – hangja könyörgőre fordult – kérlek, nekem ez nagyon fontos lenne.
- Na, jól van, nem bánom, megkérdezem. Gyere velem! – megfogta a lány kezét és visszavezette a folyosón abba az irányba, amelyikből jöttek. Megálltak az előző ajtó előtt és Dan bekopogott, de Lora jól tudta innen nem jön válasz. Csalódott volt, mert tudta hol vannak, de nem mondhatta el.
- Sajnálom, már nincs itt és fogalmam sincs, hol lehet – ekkor nyílt a másik szoba ajtaja és nevetve kihátrált rajta Kate. Először nem vette őket észre és nagyon meglepődött, mikor Dan megszólította, a mosoly azonnal lefagyott az arcáról, amikor meglátta Lorát.
- Kate, hát itt vagytok. Hiába kopogtam itt – mosolygott – szeretném, ha szólnál Rose-nak, hogy szeretnék neki bemutatni valakit – mondta, és ezzel egy időben átkarolta Lorát.
Kate elsápadt. Lora észrevette a szemében a gyűlölet, erős szikráját. Soha nem látta még Kate-et ennyire dühösnek. Most döbbent csak rá igazán, mennyire megbántotta őt. Szó nélkül ment el, még a telefonját is lecserélte. Meg akart mindenkivel, minden kapcsolatát szakítani, és ebbe főleg az a barátnője tartozott bele, akit ő hozott össze a saját álom pasijával.
- Nem lehet. Néhány perc és kezdődik a szertartás – mondta hűvösen, de ekkor kinyílt az ajtó és Rose dugta ki rajta óvatosan a fejét.
- Katee drágám… óóó… szia Dan. – lepődött meg az ajtó túloldalán álló emberek ottlétén. – Hogy kerülsz ide, neked nem a kis Maryt kéne szórakoztatnod? – kacsintott - Biztos csalódott lesz. De ha már így alakult, - lassan végigmérte Lorát - bemutatnál a barátnődnek? – Lora nagyon nehezen bírt Rose-ra nézni, undorodott a nőtől, de erőt vett magán és rámosolygott. Kate duzzogva felcsapta a fejét és elindult az eredeti célja felé. Hátra sem nézett.
Lora szeretett volna kettesben maradni Rose-zal, hogy elmondja neki, hogy tudja a titkát. Ha ráveszi Rose-t, hogy ő mondja el Tomnak, akkor talán még van esélye arra, hogy szóba álljon vele a szerelme. Vagy talán még jobb lenne, ha nem szólna Rose-nak, hogy tudja, és ha Tom a saját szemével látná. Ekkor már tudta, hogy csak úgy nyerhet csatát, ha mégis valahogy közvetlen kimarad belőle. Minden furfangosságára szüksége lesz. Háborút kell nyernie, észen kell lennie, mert nagyon sokat veszíthet.
- Épp ezért jöttünk. Rose, ő Lora. Lora, ez itt az ara, Rose – kezet nyújtottak egymásnak udvariasan. Talán Lora csak beképzelte, de úgy érezte ez a kézfogás kicsit gyengédre sikerült, most, hogy tudta Rose nemi beállítottságát, tartott tőle és egyben gyűlölte is. Ebben a pillanatban megcsörrent Dan telefonja. Rose végre elengedte Lora kezét, aki a földet kezdte bámulni, nehogy már az elején azzal elszúrja, hogy a szeme mindent elárul. A férfi ránézett a kijelzőre – Tom az, ugyan mit akar… Mondd barátom, mi a pálya? … Hmm, máris megyek. – Bocsánatkérően nézett Lorára – Nem haragszol, ha egy percre magatokra hagylak benneteket? Azonnal visszajövök, de ez fontosnak tűnik. Szüksége van a legjobb barátjára – nevetett zavartan.
- Persze, hogy nem baj, elleszünk, persze, ha Rose beenged, hogy ne álldogáljak itt a folyosón – nézett kérőn Rose-ra. Éppen hogy csak, de végül felülkerekedett benne a vágy, hogy eltüntesse ezt a nőt a képből – Bemehetek? – kérdezte negédesen.
- Természetesen, gyere. Dan barátja a mi barátunk is. – Lora gyomra felfordult attól, hogy Rose együtt említette magát élete értelmével, de azért megköszönte Rose kedvességét. Rose visszalépett a szobába és kitárta az ajtót Lorának. Lora úgy érezte Rose alaposan végignézett rajta. Megfordult és szemben találta magát Rose mosolygó arcával.
- Leülhetek? – mutatott egy kényelmesnek tűnő fotelre a sarokban.
- Foglalj helyet. Pezsgőt?
- Igen kérek, köszönöm – válaszolt a kérdésre Lora, de nem nézett a nőre, váratlanul érdekelni kezdte a körömlakkja állapota, ami természetesen kifogástalan volt.
Kellemes relaxációs zene szólt, és az asztalon ott volt egy üveg, nagyon drága pezsgő, valamint két pohár. Rose odalépett és töltött. Az egyik poharat Lora felé nyújtotta. Ő nagyon kínosan érezte magát, így hamarjában felhajtotta az egészet. Körbevezette szemét a szobán. Bent nagyon barátságos volt minden. Modern stílusban volt berendezve, kényelmes fotelekkel, egy kanapéval és egy mutatós kis fésülködőasztallal. A szemközti falon volt egy hatalmas tükör, az előtte elhelyezett próbababán lógott a fátyol, amely a földig ért viselőjének. Lágy esése így is észrevehető volt, de ami igazán megfogta az ember tekintetét az a varrása. Álomszép, arannyal kivarrt szegélye volt. Olyan finoman voltak benne elhelyezve az aranyszálak, hogy Lora azonnal beleszeretett. Pontosan olyan volt, mint amit ő is el tudott volna képzelni magának.
- A fátylam nézed? Európából rendeltem. Külön nekem készítették. Gyönyörűséges, igaz? – kérdezte csillogó szemekkel. – Soha nem láttam még szebbet. Életem fontosabb napján – Lora köhögni kezdett, mert annyira felbosszantotta, amit hallott. – nem állhatok holmi tucatáruban az oltár elé. – Ebben a pillanatban Lora örült, hogy Rose tekintetét lekötötte a fátyolban való gyönyörködés, mert olyan harag gyúlt a szemében, hogy úgy érezte, azonnal elárulná magát. Óvatosnak kellett lennie.
- Valóban gyönyörű. Ebben én is szívesen férjhez mennék – „Tomhoz” folytatta magában. – Nagyon szép leszel benne. Tom biztosan nagyon odavan érted. – mondta, de titokban remélte, hogy nincs így, mert nem akarta, hogy Tom ismét miatta szenvedjen.
- Igen, azt hiszem nem is lehetne boldogabb. Vasárnap például madarat lehetett volna vele fogatni. Biztos, hogy közeledett a nagy nap. Nagyon boldog, azt hiszem. Bár tegnapelőtt már rendkívül feszült volt. Kérdeztem is tőle, hogy megrémült az eskütől? – hirtelen Lorához fordult. - Mióta ismered Tomot?
Lora próbált közönyös arcot vágni:
- Több mint tíz éve, de nagyon régen nem találkoztunk. Csak most költöztem vissza a városba, de már megyek is tovább, mert kaptam egy remek állást Los Angelesben. Belsőépítész vagyok. Dannal fogok dolgozni. – megpróbálkozott a fesztelen csevegéssel, de Rose olyan furcsán nézett rá, hogy elakadt a szava.
- Mióta vagytok együtt Dannal? – mosolygott Rose és a fátylat kezdte rendezgetni, nem nézett fel, így nem láthatta, hogy Lora mennyire meglepődött a kérdésen. Fogalma sem volt mit mondjon, mert hazudni nem akart, de azt sem akarta, hogy felmerüljön Rose-ban a kérdés, hogy akkor miért jött el. – Dan igazán jó fogás. Kedves, jóképű, intelligens és fantasztikus férfi. Minden nő álma, kivéve engem – nevetett, - engem a lökött barátja fogott meg azonnal. És ha nincs Kate – önkéntelenül sóhajtott, amikor kimondta a nő nevét, és talán Lora észre sem vette volna, ha nem tudja a mocskos, kis titkukat – valószínűleg nem is állok most itt. Tom fantasztikus ember.
- Igen, valóban, és a legjobbat érdemli – mondta talán kicsit nyersebben, mint kellett volna, mert Rose azonnal ránézett, felhúzta a szemöldökét, mert felismerte a tüzet a szemében, és nyomban kérdésre nyitotta a száját:
- Ezt hogy értetted? – és váratlanul, közvetlen előtte termett. Lorát megmentette a válaszadástól, hogy Kate betoppant a szobába.
- Te mit keresel még itt? – nézett mérgesen Lorára, majd Rose-ra. Egyik nőről a másikra pislogott, majd a helyzetet súlyosan félreértelmezve, átmenet nélkül Rose-hoz fordulva ráförmedt. – Mit műveltek ti itt? Mire készülsz, kedvesem? – csapta csípőre a kezét, hangjában érezhető volt a tömény irónia.
- Kate, miről beszélsz? – kérdezte Rose bájosan a nőre mosolyogva, hogy megmentse a helyzetet. – Lora Dan barátnője, igaz? – fordult nyomban és kérőn Lorához, mert hirtelen rádöbbent, hogy nem kapott választ arra a kérdésre, hogy együtt vannak-e Dannal. Más értetlenül állt volna a számonkérés előtt, de Lora bájos mosolyt erőltetett az arcára és így szólt:
- Nem vagyok a barátnője, csak a barátja, gyerekkorunk óta. Azért vagyok itt, mert a múlt héten találkoztunk és elhívott az esküvőre. Sajnálom, ha kényelmetlenséget okoztam, de nem állt szándékomban. – Kate-hez fordult – Ne haragudj, amennyiben régen megbántottalak, - hajtotta le a fejét a hatás kedvéért, majd mélyet sóhajtva belenézett Kate szemébe - de megbántam, hogy szó nélkül elhagytalak – szándékosan használt kétértelmű szavakat, fél szemmel Rose reakcióját figyelte, akin látszott, hogy majd felrobban a dühtől, szája szélét harapdálva figyelte a két nőt - nagyon sokat gondoltam rád, és végtelenül boldoggá tennél, ha meg tudnánk beszélni. Van kedved találkozni velem?
Kate kimeresztette a szemét és eltátotta a száját, ránézett Rose-ra és észrevehető volt rajta az őszinte csodálkozás és zavartság keveréke, de mire megszólalt, hangja egy kicsit lágyabbnak hallatszott:
- Nem is tudom Lora. – Nézett a szemébe, majd lehajtotta a fejét. – Nagyon nagyot csalódtam benned. Át kell ezt gondolnom – váratlanul eltünt a hangjából minden kedvesség. - És ha most nem haragszol, szeretném, ha távoznál – kinyitotta az ajtót és félreállt az útjából. Lora rámosolygott Rose-ra, biccentett egyet a fejével és kisétált az ajtón. Még hallotta, ahogy Kate vitatkozni kezdett Rose-zal, aki csak hallgatott. A váratlan esemény újabb mosolyt csal Lora arcára. Tudta, hogy ezt nem fogják most megbeszélni, mert nincs idő rá. Tehát Kate-t ismerve még ma éjjel alkalmat fog keresni, hogy kettesben legyenek Rose-zal. Csak figyelni kell a pontos időzítésre.
Még a folyosó végére sem ért ki, amikor Dan jött vele szemben. Nagyon megörült a férfinak. Úgy érezte, Dan az ő szigete ezen a háborgó tengeren, ahol most még csak a szél fúj, de kitörni készül a vihar. Ezt a vihart ő idézte meg a magasabb jó érdekében. Volt egy pillanat, amikor megingott elhatározásában, de tudta, hogy helyesen cselekszik. Tomnak tudnia kell, hogy akit feleségül készül venni nem őt szereti, hanem egy másik nőt. De ő nem akar a rossz hír hozója lenni, ezért kénytelen mesterkedni. Talán ha még a szertartás előtt megtörténne, nem okozna akkora bonyodalmat, de ahhoz már kevés volt az idő. Ez volt a legtöbb, amit megtehetett. Most már csak figyelnie és várnia kell. A mosolyt a szája sarkában Dan azonnal észrevette.
- De feldobott lettél. Rose rád is ekkora hatással volt? Nehogy te legyél az újabb Kate – mondta és felnevetett Lora arckifejezésén. – Mi rosszat mondtam?
- Semmit. Beszéltem Kate-tel, megtettem az első lépést. Most várok. Bocsánatot kértem és felajánlottam, hogy találkozzunk, beszéljük meg, miért léptem le – sóhajtott fel. – És ez kicsit boldogabbá tett – füllentette.
- Büszke vagyok rád. Régebben nem engedtél volna, de látszik mennyire fontos neked Tom – elhallgatott, majd rövid szünet után folytatta – beszéltem vele. Elmesélt mindent. Tanácstalan, mert nem tudja, mit érzel iránta, de egy valamiben biztos, nem Rose az igazi neki. Próbáltam meggyőzni, hogy mondja le az esküvőt, de nem akarja megbántani Rose érzéseit. Azt mondta, Rose sem tenne vele ilyet. – Majd csodálkozó szemekkel a folyosó vége felé meredt. Lorának volt egy rossz érzése. – Tom, hogy kerülsz ide? Mindjárt kezdünk.
Lora érezte, hogy a lábából kiszalad minden erő. Nem mert hátranézni, de érezte magán Tom kutató tekintetét.
- Lora – hallotta meg az imádott hangot. Erőt vett magán és megfordult, de amit látott arra nem volt felkészülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden megjegyzést szívesen fogadok! Tudjátok: Építő kritika!