Lora a második pohár után már nem látta annyira borúsnak a helyzetet. Kicsit jobb lett a kedve, és ez erősítette abban az elhatározásában, hogy megpróbál egy darabig észrevétlen maradni, ameddig a körülmények megengedik egy hívatlan vendégnek. Ekkor észrevette Kate-et. Az elmúlt tíz évben nem találkoztak, mégis felismerte könnyedén, alig változott, haját kiszőkítette ugyan, viszont még mindig hosszú frizurát viselt, amely lágy hullámokban omlott a vállára. Lora ekkor már nagyon megbánta, hogy elszúrta az időpontot a fodrásznál. Szürke, slampos kis egérnek érezte magát Kate mellett. Dan észrevette, hogy Lora mennyire elkedvetlenedett, átkarolta és a fülébe suttogott:
- Ha látnád magad, hogy milyen gyönyörű vagy. – Nem is gondolta, hogy Lorának pont erre a bókra volt szüksége. Nagyon szerette Dan kellemes, mély hangját, amelyből mindig áradt az őszinte tisztelet és szeretet. Belenézett barna szemeibe, és megállapította, hogy Dan igen jóképű férfi. Eddig miért nem vette észre? Visszagondolt rá, hogy régen Dan szerelmes volt belé, de megbeszélték, hogy Lora érzései csupán barátiak, és soha nem fog megváltozni. Becsukta a szemét és arra gondolt, hogy miért is nem Danbe szeretett bele. Minden olyan könnyű lehetne. Olyan jó érzés volt hozzá bújni. Ebben a pillanatban azt érzete, hogy őt akarja szeretni, szüksége volt a férfi gyengédségére, elfelejteni mindenki mást, érezni akarta, hogy beleremeg az érintésébe, majd hirtelen, maga sem tudta miért, megcsókolta. Azon nyomban, ahogy ajkaik összeértek, tudta, hogy hibázott. Kinyitotta szemét és Dan meglepett arcával, csillogó szemével találta szemben magát, és olyan erővel tör rá a magány, hogy nem tudott megszólalni sem. Zavarában elvörösödött és lehajtotta a fejét. A férfi elmosolyodott.
- Ennyire nem lehetsz meglepve attól, amit mondtam.
- Ne haragudj, nem akartam, de olyan rég nem mondtak nekem ilyet, hátsó szándék nélkül. Nem tudom miért tettem. Bocsáss meg – mondta szemlesütve.
- Örülök neki, hogy ezt ki tudtam hozni belőled. Tíz évet vártam rá, és magadtól megcsókoltál. Dehogy haragszom – nevetett Dan, majd hirtelen elkomolyodott. – Azt nagyon sajnálom, hogy magányos vagy, ha tudnád, mennyire szeretnék neked segíteni.
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy, - válaszolta és fejét a vállára hajtotta.
Ekkor újra megjelent Kate, aki elsétált mellettük, az éppen akkor érkező vendégek köszöntésére, de Lora szerencséjére nem vette őket észre, így volt még egy kis ideje lecsillapodni és felkészülni a találkozásra. Nem láthatta rajta senki, hogy legszívesebben üvöltene fájdalmában. Soha nem érezte magát ennyire szerencsétlennek. Nyomorúságán nem segített az a gondolat, hogy hamarosan Tommal is találkozni fog. De addig még volt egy kis ideje, korán érkeztek. Kate szokatlanul sokat sürgölődött a vendégek körül.
- Dan, mondd Kate miért ilyen lelkes a vendégfogadásban? – kérdezte.
- Kate Rose tanúja. És egyben ő a fő nyoszolyólány – válaszolta a férfi. – Rendkívül különös eset, és mindenki meglepődve áll a dolog előtt. Éppen hogy csak 1 hónapja ismerik egymást, és egyszeriben a legjobb barátnők lettek. Kate-t ismerve, valami van a háttérben. Ő nem az az érdek nélkül barátkozó típus. Tom szerint egyszerűen csak sok bennük a közös, és ezt hamar megérzi az ember. Ők tudják. Tom elfogult Rose-zal kapcsolatban. De nem is jártatom tovább a számat, mert erre jön Kate… Kate – kiáltott a nő felé. – Nézd kit hoztam magammal! Emlékszel még az egykori legjobb barátnődre? – majd sokatmondóan Lorára kacsintott, amit persze Kate nem vett észre. Lora magára öltötte legmagabiztosabb énjét és rámosolygott Kate-re.
- Kate, nagyon régen nem láttalak. Rendkívül jól nézel ki – mondta és végigmérte a nőt, meg kellett állapítania, hogy Kate előnyére változott.
- Köszönöm, Lora. Te is csinos vagy. Viszont hogy kerülsz ide? – kérdezte kissé nyersen. – Nem tudtam, hogy bővítették a vendéglistát. Dan, - fordult a férfi felé – Tom tudja, hogy nem egyedül érkeztél? Ugyanis az unokahúga partner nélkül van, és éppen az előbb említette, hogy nemsokára megérkezel. Azt hiszem szólnom, kell neki erről. Ha nem haragszol. – dobta oda és magukra hagyta őket. Lora megbántottan nézett Danre, és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A férfi átkarolta a vállát és a fülébe súgta:
- Nehogy azt gondolja már ez a… ez a… mindegy, nem ugrálok úgy, ahogy ő kiterveli. – Vonásai váratlanul megkeményedtek, és tekintete a távolba meredt. – Már megmondtam Tomnak az eljegyzésen is, hogy nem tetszik a kis Mary. Szerintem rendkívül elkényeztetett fruska. Húsz éves, de úgy váltogatja a pasikat, mint más az alsót. Mi több arról, hogy melyik ital vagy drog a legmenőbb órákig tudna mesélni. Kicsit olyan Paris Hiltonos a csaj. Hogyha csak kísérőnek kellenék, még elmenne a dolog, azonban bejövök neki, kellenék a skalpgyűjteményébe. Tom óva intett a nőtől, erre most mégis nekem kéne szórakoztatni egész este. Na, ez nem jött be. Biztos Kate és Rose keze van a dologban. Ezek együtt rosszabbak, mint két boszorkány.
- Gyanítottam, hogy Kate hideg lesz velem. Tudtam, hogy nem fogja egykönnyen megbocsátani, hogy leléptem, és az üzeneteire sem reagáltam – motyogta Lora.
- Mi volt az oka annak, hogy eltűntél? – tette fel hirtelen a kérdést Dan. Lora csodálkozó szemekkel felnézett, kinyitotta a száját, majd becsukta, és lehajtotta a fejét. Nem tudta mit is mondhatna, de váratlanul elhatározta magát és így szólt Danhez:
- Szeretnék neked elmesélni valamit, de nem most, mert ez egy hosszú történet.
- Van még egy kis időnk, nincs kedved egy kicsit beülni a bárba? – kérdezte Dan, mert rendkívül kíváncsi lett Lora történetére. Lora bólintott, Dan megfogta a kezét és bevezette a hangulatos kis helyiségbe. A gyönyörű, barna, márvány mintájú pult hullámvonalban helyezkedett el a terem közepén. Leültek mellé, Dan rendelt magának egy italt, Lora egy üveg vizet kért. Úgy gondolta, tiszta fejjel mesélve, talán nem lesz annyira bonyolult a történet.
- Nehéz belevágni, mert már magam sem tudom hol kezdődött – sóhajtott. - Körülbelül tíz évvel ezelőtt, mikor Kate-tel sülve-főve együtt voltunk, megláttam valakit, aki azonnal elfoglalta szívemben a legelőkelőbb helyet. – Újfent összeszorította torkát az emlékezés fájdalma - Gondolom, tisztában vagy vele, hogy kiről van szó – kezdte a történetet Lora.
Elmesélte Dannak, hogyan ismerkedett meg a reménytelen szerelemmel, és hogyan volt képes Tomért még azt az áldozatot is meghozni, hogy összeboronálja a barátnőjével, míg ő maga megelégedett a legjobb barát címmel. A sztori a múlt szombat éjszakával ért véget. A férfi türelmesen végighallgatta a történetet, mi több, a végén sem tudott megszólalni, csak bámulta Lorát, aki lehajtott fejjel várta, hogy Dan elmondja róla, hogy mennyire ostoba volt. Viszont a dorgálás nem jött. Felkapta a fejét, belepillantott a férfi szemébe, azonban nem tudott belőle semmit kiolvasni.
- Mondj már valamit – kérte a férfit.
- Lora, nem is tudom, mit mondhatnék erre. Ha azt, hogy életed legnagyobb hibáját követted el, elhinnéd?
- Nem tudom – suttogta Lora.
- Már akkor is a legjobb barátok voltunk. Mi hárman. Hogy lehettél ilyen vak? Tommal halálosan szerelmesek voltunk beléd. Nem ment rá a kapcsolatunk, mert azt láttuk, hogy neked mindketten egyformán fontosak voltunk – lehalkította a hangját – de csak, mint barát. Azonban ezeknek az ismereteknek a fényében, már minden világos. Sem Tom, sem én nem voltunk elég bátrak ahhoz, hogy kezdeményezzünk nálad. Arra vártunk, hogy mikor adsz jelet, bármelyikünknek. Viszont, mikor te bemutattad neki Kate-t, és addig mesterkedtél, hogy összehozd őket, összeomlott. Azt hitte, te csakugyan kizárólag baráti érzéseket táplálsz iránta, és adott egy esélyt Kate-nek. A kapcsolatuk eleve halálra volt ítélve. Két hónapig sem tartott, de addigra te eltűntél. Kemény időszak volt, de túltette magát rajtad. Randizni kezdett, és átesett a ló túloldalára, falta a nőket. No, de nem fecsegek, majd elmondja, ha akarja, elvégre csak a legjobb cimborám – mondta és felnevetett.
- Én ezt nem értem – mondta Lora fejét rázva. Hirtelen úgy érezte, ahogy kifut a lábából az erő. Még szerencse, hogy ült. - Hol találkozott Rose-zal? Mesélj még… kérlek! – Érzékelte, hogy a könnyek elfutják a szemét, rátekintett a férfira, aki észrevette, hogy ebbe az utolsó szóba mennyi gyötrelem vegyült, így Dan képtelen volt ellent mondani Lorának. Rendeltek még egy pohár italt, ez alkalommal Lora is ivott egy szíverősítőt.
- Rose és az ő története nem egy lányregény. Tom jómódú, örökölt, sőt jól megy a vállalkozása is. A lány szülei ezzel szemben a tönk szélén állnak, illetve álltak, amíg Rose apja remek praktikáinak eredményeképpen, el nem jegyezte. Rose közgazdász, de soha nem dolgozott egy percet sem. Apuci eltartotta a kicsi, elkényeztetett lányát. Kate egész idő alatt Tom közelében maradt, de már egy cseppet sem akart többet tőle. Tom örült neki, kedvelte Kate-t. Aztán néhány nap alatt, bár ezt senki nem érti, legjobb barátnők lettek. Sokat utazgattak együtt, egyfolytában sugdolóztak, és ez szép lassan az őrületbe kergette Tomot. Rose egy idő után már több időt töltött Kate-tel, mint Tommal. – Dan ránézett az órájára – Lorám, mennünk kell, rövidesen kezdődik a szertartás. – Kézen fogta Lorát és elindultak.
Ő soha nem érezte magát ennyire elszántnak. Az nem lehet, hogy élete szerelmét újra elveszítse. Mindnet el fog követni, azért, hogy felnyissa Tom szemét, hogy ő az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden megjegyzést szívesen fogadok! Tudjátok: Építő kritika!