6. Felfedezések

Eddig nem hitte, hogy a tűz, ami a szívében lángolt, fokozható, de most hirtelen azt érezte, felemészti. Ott állt előtte Tom, a férfi, akiért bármire képes lett volna. Elakadt lélegzettel nézett végig rajta. Fantasztikusan nézett ki. Gyönyörű, mély barna szemét, még inkább kiemelt a pezsgő színű Wilvorst Tziacco öltöny, és csillogó tekintettem nézett a lányra. Mindig is jó ízlése volt az öltözködést illetően, de ahogy ezt a viseletet összeválogatta, Lora már-már merényletnek érezte a nők ellen. Érezte, ahogy elgyengül, és gondolatai messze járnak...Egy másik hotelszobában, ahol szerelmük sok év után végre beteljesedett. A csókok, az érintések, amiket még most is épp annyira érzett a bőrén, mintha ebben a pillanatban is még ott lennének. A tudat pedig, hogy a férfinak sem közömbös, olyan erővel dobogtatta meg a szívét, hogy azt hitte, az egész szálloda hallja. A látvány kimosta a fejéből minden gondolatát, csak állt a szerelme előtt, tátott szájjal, és arra várt, mikor nyílik meg alatta a föld. Bevillant neki egy pillanatra, hogy több időt is fordíthatott volna a ruhája megválasztására, de akkor tökéletesnek találta. Tom mellett ellenben jelentéktelennek érezte magát.

- Lora – szólította meg újfent Tom –, micsoda meglepetés! Nagyon boldog vagyok, hogy láthatlak – sóhajtott –, noha nem tudtam, hogy jössz, mégis köszönöm, hogy itt vagy! – mondta halkan és olyan erővel ölelte magához a nőt, hogy az egy pillanatig levegőt sem kapott.

- Tom... – szólt Lora elfúló hangon, mire a férfi észbe kapott, és egy szívdöglesztő mosoly kíséretében lazított a szorításon, de nem engedte el a lányt, csak annyira, hogy egymás arcába tudjanak nézni. – Hú, köszönöm – mosolyodott el Lora zavartan, és megpróbálta tartani az érzelmi távolságot, de hirtelen megjelent előtte egy újabb kép, egy vágykép, amiről régóta fantáziált. Vajon milyen volna, ha egy selymes, zöld fűre borulva simogatná, becézgetné őt Tom, és addig csókolná, míg felhagyna minden ellenállással, és fenntartás nélkül odaadná magát? – Nagyon kedves tőled, hogy így örülsz nekem – mondta halkan, hogy ne hallatszódjon, mennyire remeg a hangja.

Dan időközben tapintatosan félreállt; Lora ránézett, de a férfi az ablakon leskelődött kifelé. Lora belepirult gondolataiba, lehajtotta a fejét, félt, hogy a szeméből könnyedén kiolvasható, mennyire vágyik Tomra és arra, hogy szerethesse.

- Lora, fogalmad sincs, milyen sokat gondoltam rád a héten. Hányszor emeltem fel a telefont, de túl gyáva voltam szembenézni veled, azok után, ahogyan eljöttem tőled. Beszélnünk kell, most. Kérlek! – Időközben megragadta a nő mindkét kezét, és könyörögve a szemébe nézett, mire Lora felsóhajtott, majd elszakította tekintetét Tomról. Ezt nagyon meg is bánta, mert óriási fájdalmat okozott neki. – Kérdeznem kell tőled valamit. Nagyon fontos lenne megtudnom néhány dolgot. Válaszolj, kérlek, arra hogy... – De nem tudta befejezni, mert ebben a pillanatban Kate jelent meg a folyosón. Lora újra felnézett a férfira, mert nem tudta mire vélni a hirtelen csendet. Szemében bosszúságot látott megcsillanni, majd ő is észrevette a harag tárgyát. A pokolba kívánta a nőt, mennyire megkönnyítette volna most a dolgát, ha egyszerűen csak bevallják egymásnak az érzelmeiket. Nem kellett volna ezt az irtózatos, fojtogató mesterkedést folytatnia. Még jobban elszomorodott.

Kate lassan, méltóságteljesen sétált oda hozzájuk, és fölényes arccal mérte végig Lorát. Egyszerre volt olvasható az arcáról a düh, a megvetés és a féltékenység. Lora nem nézett tovább a nőre, képtelen volt elviselni az undort, ami Kate minden porcikájából felé sugárzott. Odaállt Dan mellé, onnan figyelte a fejleményeket.

- Kate! – mondta Tom indulatos hangon. – Nem kellene most Rose mellett lenned? Azonnal kezdünk. – Lora megérezte Tom hangjában a keserűséget. Késztetést érzett rá, hogy megvigasztalja a férfit, de nem jöttek a szavak a szájára. Ránézett, egy pillanatra megtalálták egymást tekintetét, de Lora határozottan elfordította a fejét. Ő maga sem tudta miért, talán sértettségében, de belekarolt Danbe, és elindult a terem felé, magával rángatva a férfit. A két férfi összenézett, de Lora a könnyeivel küszködve, határozottan masírozott előre.

Még hallotta, ahogy Kate gúnyosan megjegyzést tesz rájuk. Hogy merészeli ő számon kérni, és kioktatni Tomot egy ölelésért? Legszívesebben beleüvöltött volna Kate képébe, de ökölbe szorította a kezét, és nem nézett hátra.

- Lora, kérlek, maradj még – hallotta Tom szomorú, remegő hangját, de nem nézett vissza. A hátán érezte a férfi tekintetét, mire szíve szerint visszarohant volna a férfihez, de nem tehette meg. Tudta, hogy Tom hogyan érez, de nem tudta, vajon ez elég lenne-e ahhoz, hogy maga mellett tarthassa szerelmét. Egy pillanatra megtántorodott, hallani akarta a hangját, a szavakat, amikor szerelmet vall neki, érezni akarta bőrén kedvese érzéki érintését. Kéjes borzongás futott végig rajta, mikor eszébe jutott első csókjuk a hotelszobában, lecsukta szemét, majd lassan elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában. Nem lehet ennyire gyáva, hogy megfutamodik. Vissza kell mennie, meg kell hallgatnia őt. Hirtelen megtorpant, mire Dan kérdőn nézett rá, de az arcát látva, szavak nélkül is értette a nőt. Lora visszanézett, de már csak azt látta, hogy a páros egyre távolodik, Tom nem nézett többé vissza. Lora fejében egymást kergették a gondolatok. Itt volt a lehetőség, de elszalasztotta. Nem! Kate lépett közbe. Mennyire gyűlölte most ezt a nőt. Időt kell nyernie, még az esküvő előtt fel kell nyitnia Tom szemét. Van még egy kis ideje, csak egy pár percre van szüksége kettesben a férfival. El kell mondania a tervüket. Lesz, ami lesz.

- Dan, kérlek – nézett a férfira, és szemét elfutották a könnyek, amik váratlanul és megállíthatatlanul potyogni kezdtek. – Segítened kell nekem. Borzasztó dolog... beszélnem kell Tommal, segíts!

- Kérlek, ne sírj! Mondd, mi kínoz?

- Beszélnem kell Tommal még az esküvő előtt, nagyon fontos. Lehet, utána azt fogja rólam gondolni, hogy egy gonosz, számító nő vagyok, aki csak magára gondol, de meg kell tennem. Megőrülök! – kiáltott hirtelen. – Nem akarom elveszíteni, de most már biztos, hogy így lesz. Azok után, amiről beszélnem kell vele, egészen biztosan nem áll többé szóba velem. Pedig hallottam, biztosan tudom... ez igazságtalan – mondta, és arcát a kezeibe temette.

- Miről beszélsz? Nem értelek. Nekem nem mondhatod el? – Látszott a férfin, hogy idegessé válik.

- Sajnálom Dan – nézett újra a férfira –, de előbb vele kell beszélnem. Négyszemközt. Még mielőtt elveszi azt a nőt. Tudsz segíteni? – törölte le könnyeit, és elszántan indult neki a nehéz feladatnak. Mit is mondhatna a férfinak a nősülés küszöbén? Hogyan téríthetné jobb belátásra, anélkül, hogy őt meg ne gyűlölje? Tudta, hogy Tom szereti, mégis Rose-t készül feleségül venni. Most már akkor is azt akarta, hogy ne házasodjanak össze, ha végül Tom soha többé nem áll szóba vele. Nem veheti el azt a nőt, aki kihasználja, és közben egy másik nőt szeret! Nem!

- Rendben, megteszem, amit tudok – nézett Dan kíváncsian, ugyanakkor vigasztalóan Lorára, és átölelte egy pillanatra, majd karon fogta, és elindultak Tom szobája felé. Dan bekopogott. A válasz gyors volt és ingerült:

- Mit akarsz már megint? Menj a dolgodra... – de a szava elakadt, amikor az ajtót kinyitotta. – Lora... – szemét egy pillanatra sem vette le a nőről. – Dan?

- Magatokra hagyhatlak benneteket egy percre? – kérdezte Dan, de a választ nem várta meg, már be is csukta az ajtót. Lora nem tudta, hová ment, de ebben a pillanatban az érdekelte legkevésbé, mi történik az ajtón kívül. Megszűnt létezni az idő, eltűnt az a sok ember, nem volt a földön már csak Tom és ő.

Hosszú, végtelennek tűnő másodpercekig csak nézték egymást, de a csendet Lora törte meg:

- Beszélnünk kell!

- Igen, azt hiszem – válaszolt a férfi, és meg sem várva a nő mondanivalóját, belekezdett a sajátjába. – Lora, sajnálom, ami szombaton történt. Vagyis nem azt, ami történt, hanem azt, hogy nem kerestelek, de nem tudtam mit tegyek. – Lehajtotta a fejét. – Nem tudtam akarsz-e még látni, azok után, hogy magyarázat nélkül faképnél hagytalak. Annyira sajnálom! Biztos azt gondolod kihasználtalak, de hidd el, nem. – Még mindig lehajtott fejjel megfogta Lora kezeit, és az ajkaihoz emelte. A nő beleremegett, de nem rántotta el a kezeit. – Nem akarom elvenni Rose-t, nem szeretem – mondta ki váratlanul, mire Lora ajkait megkönnyebbült sóhaj hagyta el –, de nem tehetek mást. Apám nagyon sokat köszönhet az ő apjának, és most rajtunk a sor, hogy segítsünk. Kérlek, bízz bennem!

Lora olyan lendülettel rántotta el kezeit a férfitől, hogy Tom csak a szemét meresztette rá, megszólalni is elfelejtett.

- Te tudtad? – kérdezte Lora, hangjában meghatározhatatlan érzelem bujkált. – Erről akartam veled beszélni. Hallottam, amikor Rose és Kate erről beszélgetnek. Ha tudnád, milyen borzasztó volt hallani. – Elhallgatott, majd hirtelen felkiáltott. – Nem veheted el! – mondta, majd mikor ráeszmélt, hogy elragadták az érzelmek, lehajtotta a fejét, mert elpirult. – Ne haragudj! Nincs jogom ezt kérni.

Tom finoman felemelte a fejét, és mélyen a szemébe nézett.

- Mikor szombaton megláttalak, rájöttem, hogy hiába küzdöttem az érzéseim ellen évekig, hiába akartalak gyűlölni azért, hogy rám tukmáltad Kate-et helyetted, be kellett vallanom magamnak, hogy még mindig szeretlek, és ez a szerelem a korral csak erősebb lett bennem.

- De hiszen te nem szerettél engem, csak barátok voltunk. – Lora próbálta alakítani az értetlent, valószínűleg hihetően, mert Tom azonnal válaszolt is:

- Igen, mert te úgy akartad. – Tom hangja szomorú volt.

- Te akartad úgy, soha nem éreztem rajtad, hogy érdeklődnél irántam – sütötte le a szemét. Szégyellte, hogy olyan dolgokat mondat ki a férfival, amit már tudni vélt, de nem árulhatta el Dant. – Nagyobb érdeklődést mutattál Kate iránt egy perc alatt, mint irántam hónapokig.

- Nem értesz semmit – mondta szomorúan. – Kérlek, ezt beszéljük meg máskor. Nekem... nekem... most kötelességem elvenni Rose-t – sütötte le a szemét. – Meg kell bocsátanod! Kérlek! – Tom mélyen Lora szemébe nézett, nagyon közel hajolt, majd egyszer csak gyöngéden megcsókolta a nőt. Olyan finoman csókolta, olyan óvatosan ölelte, hogy Lora elfelejtette, mi következik ezután. Ez a búcsúcsókjuk. Erre a gondolatra potyogni kezdtek a könnyei, bármennyire próbálta megállítani őket, nem sikerült. Tom megérezte szájában a só ízét, elengedte a lányt, és kérdőn nézett rá, de az olyan hevesen kezdte újra csókolni, mint a fuldokló, aki levegőért kapkod. Ha már itt a vége, legyen szép. Mikor erre gondolt, erőt merített, és elengedte a férfit. De Tom újból magához rántotta, és szenvedélyük egyre fokozódott. Elragadta őket az ár, Lora úgy érezte nincs megállás, és most már nem is akart megállni. Féktelenül ízlelgették egymás ajkát, nyelvük őrült táncot lejtett, majd mikor Tom keze felfedező útra indult Lora dekoltázsában, egy pillanat alatt elfeledték, miért vannak most itt. Teljesen átadták magukat a vad szenvedélynek.

„Lesz, ami lesz” – futott át Lora agyán.

A varázst egy halk kopogás szakította meg, majd az ajtó mögül Dan hangja hallatszott:

- Srácok, azt hiszem idő van!

Lora felsóhajtott, tett egy lépést hátra, és könnyeit nyeldesve így szólt szerelméhez:

- Menned kell, várnak rád – mondta, miközben úgy érezte, belülről szétmarja a keserűség. Nem akart mártírt játszani, de tudta, meg van az esélye, hogy elveszítette. Vajon itt a vége, nincs visszaút? Erősnek kell lennie. Ám ekkor belenyilallt a tudat, hogy Tom még mindig nem tudja a titkot, amit ő. Végignézett a férfi arcán, és olyan szomorúságot látott, amitől majdnem megszakadt a szíve. Kis reménnyel a lelkében megkérdezte: – Van valami, ami ha megtörténne, vagy a tudomásodra jutna Rose-zal kapcsolatban, hogy létezik, lefújnád az esküvőt? – kérdezte hirtelen.

Tom elgondolkodott, majd lassan, szomorúan megszólalt:

– Nem, azt hiszem nincs. Nem tehetek semmit. A legnagyobb akadály az, hogy mindennél jobban akarlak téged, de nincs más választásom. Sajnálom! Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek!

Soha nem hallotta még ennyire szomorúnak Tomot. Ekkor ráébredt, ha elárulná Kate és Rose viszonyát, talán még jobban megsértené a szerelme amúgy is darabokra törött szívét. Úgy döntött, egyelőre nem beszél, nem ő lesz az, aki még egyet rúg belé. Ahogy erősödött benne a reménytelen szerelem, úgy nőtt a gyűlöltet és az undor a két nő iránt. Ki kell derítenie mi az oka annak, hogy Tom ennyire ragaszkodik az esküvőhöz. Mi az oka annak, hogy úgy érzi, tartozik Rose apjának? Rose miért akar hozzámenni feleségül, ha Kate-be szerelmes? Ez a dolog kezdett az elméjében egyre bonyolultabbá válni. Nem szabad fantáziálnia, mert tapasztalatból tudja, semmi jó vége nem lesz. Beszélnie kell Dannal, ő az egyetlen, aki segíteni tud nekik. Ráébredt, hogy nem adja fel a háborút, még, ha ezt a csatát el is veszti. Soha nem adott fel semmit egykönnyen, miért most, élete legfontosabb dolgában tenné meg először?

„Küzdeni fogok” – gondolta, és mosolyogva ránézett Tomra. – Szeretlek Tom, mindig is szerettelek, és örökké szeretni foglak, bármi történjen is velünk – mondta neki, majd egy futó csókot lehelt az ajkaira, és határozottan elindult, kilépett az ajtón, hogy beszélhessen Dannel.

Halkan becsukta az ajtót. Dan nem kérdezett semmit, elég volt ránéznie Lorára.

- Rendbe kell tennem magam. – szólt Lora. – Megbocsátasz egy percre? – Azzal eltűnt egy másik ajtó mögött.

Eltartott néhány percig, mire elfogadható külsőt varázsolt magának, de végül sikerült egy kis púderral eltüntetni szeme alól a karikákat. Új reményekkel a szívében kilépett az ajtón, hogy elcsevegjen kicsit Dannal.

Tom öltönye:

http://www.madeleineszalon.hu/images/wilvorst2010/tziacco_new2/tziacco_08.jpg

5. Váratlan fordulat

18-as korhatár "femslash"

Részben megbánta a döntést, hogy eljött, de a másik fele örült, így legalább tiszta vizet önthet a pohárba Tom érzéseit illetően. Most, hogy újból találkoztak, már értette, mi hiányzott az életéből. Hosszú évek óta szerelmes volt a férfibe, és ezt végre nem akarta figyelmen kívül hagyni. Adnia kell egy esélyt maguknak, szüksége van egy kis reményre, jelenleg ezért él. Ha kell, megküzd a férfiért. Nem stílusa a tisztességtelen harc, ezért így még nehezebb dolga van, de ha csak egy kicsi kilátása van, akkor küzdeni fog.

Volt még egy egészen kicsi idő a szertartás kezdetéig, mikor Lorát gondolataiból, Dan kiáltása térítette észhez:

- Lora, ott vannak Goodwinék, menjünk oda, üdvözöljük őket. – Lora abba az irányba nézett, amerre a férfi integetni kezdett Tom szüleinek. Erős vágyat érzett arra, hogy elsüllyedjen, nem akarta ezt a találkozást.

- Dan, nekem most szükségem van néhány percre – hebegte, mert nem akart Mrs. Goodwinnal találkozni. Mit mondhatna neki ennyi idő után? A nő nagyon szerette Lorát régen, és egyszer beszéltek is telefonon, néhány hétre rá, hogy elment. Érezte a nő hangján, hogy nagyon megbántotta őt, amiért el sem búcsúzott tőle. Szerette volna Tomot Lora mellett tudni. – Nem tudod, merre van a toalett? – a férfi a karjával megmutatta, hogy merre menjen, majd elindult a másik irányba, Goodwinék felé. Eközben Lora gyorsan elinalt. Végigsétált egy hosszú folyosón, majd meglátta a mosdó ajtaját, bár nem érezte szükségét bemenni, kezét mégis rátette a kilincsre, amikor hirtelen meghallotta Kate nevetését a másik ajtó mögül, amely egy résnyire, alig észrevehetően nyitva volt. Tudta, hogy nem szép dolog a hallgatózás, mégsem tudta leküzdeni a vágyat, hogy bekukkantson. Jóvá akarta tenni, hogy annak idején minden magyarázat nélkül cserbenhagyta. Hátha esélye lenne bekopogni és beszélni vele. Szétnézett a folyosón, de mivel sehol nem volt egy lélek sem, közelebb lépett. A szobában valóban Kate volt, és ott állt mellette a menyasszony majdnem teljes pompájában. Kate az utolsó simításokat végezte a nagy pillanat előtt. Rose előtt térdelt, aki a szoknyáját felhúzva, lábát a Kate mellett lévő székre tette. Kezét kopogásra emelte, de megtorpant, mert bár a beszélgetés elejét nem hallotta, így is érezte, hogy valami nincs rendben, ebben a párbeszédben.

- Ne izgasd magad drágám, minden jó lesz – mondta Kate, miközben nagyon gyengéden egy kék harisnyatartót görgetett fel Rose hosszú combjain. – Itt a kék is, most már semmi nem hiányzik – sejtelmesen rámosolygott a nőre. Rose lehajolt és finoman végigsimított Kate lágyan leomló haján, majd az arcán, ahol megállt egy pillanatra. Ekkor Kate ráhajtotta fejét Rose kezére, behunyta a szemét és mélyet sóhajtott, majd felnézett, elmélyülten egymás szemébe pillantottak.

Lora rendkívül zavarba jött ettől a meghittnek vélt pillanattól és elpirult. „Csakugyan nagyon jó barátoknak tűnnek”, gondolta naivan Lora. Nem akarta őket megzavarni, és már éppen elindult volna, amikor olyat hallott, ami megrendítette. Kate váratlanul megfogta Rose kezét és érzékien belecsókolt a tenyerébe. – Köszönöm, hogy vagy nekem – mondta alig hallhatóan. Egy pillanatra sem engedte el Rose kezét, majd lassan felállt, szembe Rose-zal. – Olyan jó ember vagy – közelebb lépett a nőhöz és átölelte. - Nem kell sokáig megjátszanod magad. Apádat kihúzod a bajból és utána tiéd a világ. Pusztán egy-két hónap és igazán boldog lehetsz, és én is.

Lorát elöntötte a düh. Mi ez az egész? Jól hallotta? Nem akart hinni a fülének, hogy az egykori legjobb barátnőre ilyen aljasságra vetemedett. Tomot akarja tönkretenni? Most már nem akart elmenni, hallani akart minden apró részletet. El kell mondania neki. Most már nem csak az hajtotta, hogy megszerezze a férfit, hanem, hogy eltávolítsa ennek az összeesküvésnek a közeléből. Azonban mi van, ha Tom nem hisz neki, mi lesz, ha azt fogja gondolni, kitalálta és elveszíti örökre, vagy egyáltalán meg sem hallgatja. Elvégre nem jelentkezett azóta, hogy szeretkeztek és kisétált az ajtón, már egy hete. Tennie kell valami. Hirtelen felfordult a gyomra, nem tudta mit tegyen. Mi van, ha csak valamit nagyon félreértett? Újra benézett a résen, ám ekkor attól, amit látott tátva maradt a szája. Ott állt, földbegyökerezett lábakkal, és bár legszívesebben elrohant volna, egyszerűen képtelen volt bármit is tenni. Rose gyöngéden megérintette Kate állát, felemelte a fejét, majd nagyon közel hajolt hozzá, túl közel. Olyan közel, hogy Lorának már nagyon figyelnie kellett, hogy értsen valamit, viszont ahhoz, ami következett, nem kellett a fülét használnia. Rose nagyon lassan megcsókolta Kate-t, aki egy pillanatig csak állt és hagyta, hogy Rose lágyan ízlelgesse ajkait, ekkor Kate megremegett és olyan hevesen kezdte viszonozni Rose csókjait, hogy félő volt semmibe vész a smink és a frizura. Lorával forogni kezdett a folyosó. Nem akart hinni a szemének. Kate keze elindult Rose mellei felé, határozottan megmarkolta, majd körbesimogatta őket, ezután ajkaival hevesen a nyakát kezdte ostromolni. Erre a mozdulatra Rose hátravetette a fejét, ajkát kéjes nyögések sorozata hagyta el. A levegő viharosan izzott körülöttük, Lora csak állt megdöbbenve és képtelen volt megmozdulni, fejében egymást kergették a gondolatok. Mi történik, mi ez az egész?

Rose keze Kate fenekére csúszott, érzékien végigsimította, majd erősen megmarkolta, és magához rántotta Rose csípőjét. Ezután a keze lentebb vándorolt a combján és egy hirtelen mozdulattal felrántotta a lábát és feltette arra, kisszékre, amin az imént még az ő lába volt. Így most szabad volt az út a kezének. Buján simogatni kezdte Kate combjának belső felét, miközben rövid szoknyája felcsúszott. Lassan és gyengéden haladt felfelé, majd nagyon érzékien becsúsztatta kezét Kate lábai közé és hevesen kezdte simogatni Kate érzékeny pontját. A nő ajkait apró, kéjes sikolyok hagyták el, megvonaglott újra és újra. Újra heves csókban forrtak össze. Kate lába ekkor megcsuklott, erősen magához szorította Rose-t, mikor eljutott a csúcsra. Pár pillanatig csak ölelte, majd szerelmesen Rose szemébe nézett.

- Szeretlek, - suttogta lágyan - és jövök neked eggyel. Izgató ez a hosszú ruha- simított végig kezével Rose karcsú derekán és fenekén, majd belecsókolt a dekoltázsába.

- Én is nagyon szeretlek. Soha nem találkoztam még hozzád fogható emberrel. Majd segíthetsz átöltözni – mondta elfúló hangon – de most mennünk kell. Búcsúzóul újra megcsókolta Kate-et.

Lora el akart futni, de megrémült, mert közelről meghallotta Dan hangját. Remegett a térde a felismeréstől. Tennie kell valamit gyorsan, de mit?

- Madárka, merre repkedsz? Azt hittem eltévedtél. – nevetett a férfi. Nem telhetett el több néhány percnél, amit az ajtóban töltött, mégis mocskos perverznek érezte magát. Kileste két ember titkát. Undorodott magától, de még jobban kavargott a gyomra attól a két undorító szajhától. Vajon akkor is így gondolná, ha nem a szerelmét szeretné megvédeni? Ha egy idegen férfihez készülne feleségül menni?

Nem ő volt az egyetlen, aki megrémült, mert a két nő is felkapta a fejét. Úgy rebbentek szét, mintha semmi nem történt volna.

„Ugyan hányszor állhattak már a lebukás szélén?” - gondolkodott el Lora.

- Nem tévedtem el – suttogta mikor a férfi mellé ért. Összeszedte magát és gyorsan úgy perdült át a másik oldalra, hogy Dan ne vegye észre, hogy az ajtó nyitva van. Nem tudta, hogy reagálna rá, ha rájönne, hogy leskelődött. Képtelen volt kiverni a fejéből a látott jelenetet. Nem csak a legjobb barátnők, hanem szeretők. Szeretők!! Ez a szó ott üvöltött a fülében. Ezt soha nem gondolta volna. Még ő érezte magát hitvány alaknak, hogy közéjük akart állni. Mit tegyen? Elmondja Tomnak? Nem teheti, nyilvánvalóan nem hinne neki, azt gondolná, csak kitalálta, hogy rá figyeljen, mert ez valóban elképesztő. De azok után, hogy Dan is ismeri a történetet, ő is ugyanezt gondolná. Túl késő volt bármit is tennie. Üvölteni szeretett volna a fájdalomtól és a tehetetlenségtől.

Már a folyosó végén jártak, amikor halk nevetgélést hallott a szoba felől, észrevétlenül hátrapillantott. Dan nem vette észre a két nőt. Azok, mintha semmi nem történt volna indultak el a nagyterem mögötti kis helyiségbe, ahonnan a menyasszony fog elindulni. Mikor eltűntek az ajtó mögött, hirtelen jött egy megmentő gondolat, amire elmosolyodott.

- Dan, - nézett bájosan a férfira - szeretném megismerni Rose-t, most, még az esküvő előtt. Megtennéd, hogy hozzávezetsz és bemutatsz neki?

- Mi ez a hirtelen érdeklődés? – kérdezte meglepetten a férfi.

- Úgy érzem, akkor, ha megismerem a Tom számára legfontosabb nőt, könnyebben el tudom fogadni a helyzetet. Tisztában kell lennem vele, hogy Tom valóban jó kezekben lesz – hangja könyörgőre fordult – kérlek, nekem ez nagyon fontos lenne.

- Na, jól van, nem bánom, megkérdezem. Gyere velem! – megfogta a lány kezét és visszavezette a folyosón abba az irányba, amelyikből jöttek. Megálltak az előző ajtó előtt és Dan bekopogott, de Lora jól tudta innen nem jön válasz. Csalódott volt, mert tudta hol vannak, de nem mondhatta el.

- Sajnálom, már nincs itt és fogalmam sincs, hol lehet – ekkor nyílt a másik szoba ajtaja és nevetve kihátrált rajta Kate. Először nem vette őket észre és nagyon meglepődött, mikor Dan megszólította, a mosoly azonnal lefagyott az arcáról, amikor meglátta Lorát.

- Kate, hát itt vagytok. Hiába kopogtam itt – mosolygott – szeretném, ha szólnál Rose-nak, hogy szeretnék neki bemutatni valakit – mondta, és ezzel egy időben átkarolta Lorát.

Kate elsápadt. Lora észrevette a szemében a gyűlölet, erős szikráját. Soha nem látta még Kate-et ennyire dühösnek. Most döbbent csak rá igazán, mennyire megbántotta őt. Szó nélkül ment el, még a telefonját is lecserélte. Meg akart mindenkivel, minden kapcsolatát szakítani, és ebbe főleg az a barátnője tartozott bele, akit ő hozott össze a saját álom pasijával.

- Nem lehet. Néhány perc és kezdődik a szertartás – mondta hűvösen, de ekkor kinyílt az ajtó és Rose dugta ki rajta óvatosan a fejét.

- Katee drágám… óóó… szia Dan. – lepődött meg az ajtó túloldalán álló emberek ottlétén. – Hogy kerülsz ide, neked nem a kis Maryt kéne szórakoztatnod? – kacsintott - Biztos csalódott lesz. De ha már így alakult, - lassan végigmérte Lorát - bemutatnál a barátnődnek? – Lora nagyon nehezen bírt Rose-ra nézni, undorodott a nőtől, de erőt vett magán és rámosolygott. Kate duzzogva felcsapta a fejét és elindult az eredeti célja felé. Hátra sem nézett.

Lora szeretett volna kettesben maradni Rose-zal, hogy elmondja neki, hogy tudja a titkát. Ha ráveszi Rose-t, hogy ő mondja el Tomnak, akkor talán még van esélye arra, hogy szóba álljon vele a szerelme. Vagy talán még jobb lenne, ha nem szólna Rose-nak, hogy tudja, és ha Tom a saját szemével látná. Ekkor már tudta, hogy csak úgy nyerhet csatát, ha mégis valahogy közvetlen kimarad belőle. Minden furfangosságára szüksége lesz. Háborút kell nyernie, észen kell lennie, mert nagyon sokat veszíthet.

- Épp ezért jöttünk. Rose, ő Lora. Lora, ez itt az ara, Rose – kezet nyújtottak egymásnak udvariasan. Talán Lora csak beképzelte, de úgy érezte ez a kézfogás kicsit gyengédre sikerült, most, hogy tudta Rose nemi beállítottságát, tartott tőle és egyben gyűlölte is. Ebben a pillanatban megcsörrent Dan telefonja. Rose végre elengedte Lora kezét, aki a földet kezdte bámulni, nehogy már az elején azzal elszúrja, hogy a szeme mindent elárul. A férfi ránézett a kijelzőre – Tom az, ugyan mit akar… Mondd barátom, mi a pálya? … Hmm, máris megyek. – Bocsánatkérően nézett Lorára – Nem haragszol, ha egy percre magatokra hagylak benneteket? Azonnal visszajövök, de ez fontosnak tűnik. Szüksége van a legjobb barátjára – nevetett zavartan.

- Persze, hogy nem baj, elleszünk, persze, ha Rose beenged, hogy ne álldogáljak itt a folyosón – nézett kérőn Rose-ra. Éppen hogy csak, de végül felülkerekedett benne a vágy, hogy eltüntesse ezt a nőt a képből – Bemehetek? – kérdezte negédesen.

- Természetesen, gyere. Dan barátja a mi barátunk is. – Lora gyomra felfordult attól, hogy Rose együtt említette magát élete értelmével, de azért megköszönte Rose kedvességét. Rose visszalépett a szobába és kitárta az ajtót Lorának. Lora úgy érezte Rose alaposan végignézett rajta. Megfordult és szemben találta magát Rose mosolygó arcával.

- Leülhetek? – mutatott egy kényelmesnek tűnő fotelre a sarokban.

- Foglalj helyet. Pezsgőt?

- Igen kérek, köszönöm – válaszolt a kérdésre Lora, de nem nézett a nőre, váratlanul érdekelni kezdte a körömlakkja állapota, ami természetesen kifogástalan volt.

Kellemes relaxációs zene szólt, és az asztalon ott volt egy üveg, nagyon drága pezsgő, valamint két pohár. Rose odalépett és töltött. Az egyik poharat Lora felé nyújtotta. Ő nagyon kínosan érezte magát, így hamarjában felhajtotta az egészet. Körbevezette szemét a szobán. Bent nagyon barátságos volt minden. Modern stílusban volt berendezve, kényelmes fotelekkel, egy kanapéval és egy mutatós kis fésülködőasztallal. A szemközti falon volt egy hatalmas tükör, az előtte elhelyezett próbababán lógott a fátyol, amely a földig ért viselőjének. Lágy esése így is észrevehető volt, de ami igazán megfogta az ember tekintetét az a varrása. Álomszép, arannyal kivarrt szegélye volt. Olyan finoman voltak benne elhelyezve az aranyszálak, hogy Lora azonnal beleszeretett. Pontosan olyan volt, mint amit ő is el tudott volna képzelni magának.

- A fátylam nézed? Európából rendeltem. Külön nekem készítették. Gyönyörűséges, igaz? – kérdezte csillogó szemekkel. – Soha nem láttam még szebbet. Életem fontosabb napján – Lora köhögni kezdett, mert annyira felbosszantotta, amit hallott. – nem állhatok holmi tucatáruban az oltár elé. – Ebben a pillanatban Lora örült, hogy Rose tekintetét lekötötte a fátyolban való gyönyörködés, mert olyan harag gyúlt a szemében, hogy úgy érezte, azonnal elárulná magát. Óvatosnak kellett lennie.

- Valóban gyönyörű. Ebben én is szívesen férjhez mennék – „Tomhoz” folytatta magában. – Nagyon szép leszel benne. Tom biztosan nagyon odavan érted. – mondta, de titokban remélte, hogy nincs így, mert nem akarta, hogy Tom ismét miatta szenvedjen.

- Igen, azt hiszem nem is lehetne boldogabb. Vasárnap például madarat lehetett volna vele fogatni. Biztos, hogy közeledett a nagy nap. Nagyon boldog, azt hiszem. Bár tegnapelőtt már rendkívül feszült volt. Kérdeztem is tőle, hogy megrémült az eskütől? – hirtelen Lorához fordult. - Mióta ismered Tomot?

Lora próbált közönyös arcot vágni:

- Több mint tíz éve, de nagyon régen nem találkoztunk. Csak most költöztem vissza a városba, de már megyek is tovább, mert kaptam egy remek állást Los Angelesben. Belsőépítész vagyok. Dannal fogok dolgozni. – megpróbálkozott a fesztelen csevegéssel, de Rose olyan furcsán nézett rá, hogy elakadt a szava.

- Mióta vagytok együtt Dannal? – mosolygott Rose és a fátylat kezdte rendezgetni, nem nézett fel, így nem láthatta, hogy Lora mennyire meglepődött a kérdésen. Fogalma sem volt mit mondjon, mert hazudni nem akart, de azt sem akarta, hogy felmerüljön Rose-ban a kérdés, hogy akkor miért jött el. – Dan igazán jó fogás. Kedves, jóképű, intelligens és fantasztikus férfi. Minden nő álma, kivéve engem – nevetett, - engem a lökött barátja fogott meg azonnal. És ha nincs Kate – önkéntelenül sóhajtott, amikor kimondta a nő nevét, és talán Lora észre sem vette volna, ha nem tudja a mocskos, kis titkukat – valószínűleg nem is állok most itt. Tom fantasztikus ember.

- Igen, valóban, és a legjobbat érdemli – mondta talán kicsit nyersebben, mint kellett volna, mert Rose azonnal ránézett, felhúzta a szemöldökét, mert felismerte a tüzet a szemében, és nyomban kérdésre nyitotta a száját:

- Ezt hogy értetted? – és váratlanul, közvetlen előtte termett. Lorát megmentette a válaszadástól, hogy Kate betoppant a szobába.

- Te mit keresel még itt? – nézett mérgesen Lorára, majd Rose-ra. Egyik nőről a másikra pislogott, majd a helyzetet súlyosan félreértelmezve, átmenet nélkül Rose-hoz fordulva ráförmedt. – Mit műveltek ti itt? Mire készülsz, kedvesem? – csapta csípőre a kezét, hangjában érezhető volt a tömény irónia.

- Kate, miről beszélsz? – kérdezte Rose bájosan a nőre mosolyogva, hogy megmentse a helyzetet. – Lora Dan barátnője, igaz? – fordult nyomban és kérőn Lorához, mert hirtelen rádöbbent, hogy nem kapott választ arra a kérdésre, hogy együtt vannak-e Dannal. Más értetlenül állt volna a számonkérés előtt, de Lora bájos mosolyt erőltetett az arcára és így szólt:

- Nem vagyok a barátnője, csak a barátja, gyerekkorunk óta. Azért vagyok itt, mert a múlt héten találkoztunk és elhívott az esküvőre. Sajnálom, ha kényelmetlenséget okoztam, de nem állt szándékomban. – Kate-hez fordult – Ne haragudj, amennyiben régen megbántottalak, - hajtotta le a fejét a hatás kedvéért, majd mélyet sóhajtva belenézett Kate szemébe - de megbántam, hogy szó nélkül elhagytalak – szándékosan használt kétértelmű szavakat, fél szemmel Rose reakcióját figyelte, akin látszott, hogy majd felrobban a dühtől, szája szélét harapdálva figyelte a két nőt - nagyon sokat gondoltam rád, és végtelenül boldoggá tennél, ha meg tudnánk beszélni. Van kedved találkozni velem?

Kate kimeresztette a szemét és eltátotta a száját, ránézett Rose-ra és észrevehető volt rajta az őszinte csodálkozás és zavartság keveréke, de mire megszólalt, hangja egy kicsit lágyabbnak hallatszott:

- Nem is tudom Lora. – Nézett a szemébe, majd lehajtotta a fejét. – Nagyon nagyot csalódtam benned. Át kell ezt gondolnom – váratlanul eltünt a hangjából minden kedvesség. - És ha most nem haragszol, szeretném, ha távoznál – kinyitotta az ajtót és félreállt az útjából. Lora rámosolygott Rose-ra, biccentett egyet a fejével és kisétált az ajtón. Még hallotta, ahogy Kate vitatkozni kezdett Rose-zal, aki csak hallgatott. A váratlan esemény újabb mosolyt csal Lora arcára. Tudta, hogy ezt nem fogják most megbeszélni, mert nincs idő rá. Tehát Kate-t ismerve még ma éjjel alkalmat fog keresni, hogy kettesben legyenek Rose-zal. Csak figyelni kell a pontos időzítésre.

Még a folyosó végére sem ért ki, amikor Dan jött vele szemben. Nagyon megörült a férfinak. Úgy érezte, Dan az ő szigete ezen a háborgó tengeren, ahol most még csak a szél fúj, de kitörni készül a vihar. Ezt a vihart ő idézte meg a magasabb jó érdekében. Volt egy pillanat, amikor megingott elhatározásában, de tudta, hogy helyesen cselekszik. Tomnak tudnia kell, hogy akit feleségül készül venni nem őt szereti, hanem egy másik nőt. De ő nem akar a rossz hír hozója lenni, ezért kénytelen mesterkedni. Talán ha még a szertartás előtt megtörténne, nem okozna akkora bonyodalmat, de ahhoz már kevés volt az idő. Ez volt a legtöbb, amit megtehetett. Most már csak figyelnie és várnia kell. A mosolyt a szája sarkában Dan azonnal észrevette.

- De feldobott lettél. Rose rád is ekkora hatással volt? Nehogy te legyél az újabb Kate – mondta és felnevetett Lora arckifejezésén. – Mi rosszat mondtam?

- Semmit. Beszéltem Kate-tel, megtettem az első lépést. Most várok. Bocsánatot kértem és felajánlottam, hogy találkozzunk, beszéljük meg, miért léptem le – sóhajtott fel. – És ez kicsit boldogabbá tett – füllentette.

- Büszke vagyok rád. Régebben nem engedtél volna, de látszik mennyire fontos neked Tom – elhallgatott, majd rövid szünet után folytatta – beszéltem vele. Elmesélt mindent. Tanácstalan, mert nem tudja, mit érzel iránta, de egy valamiben biztos, nem Rose az igazi neki. Próbáltam meggyőzni, hogy mondja le az esküvőt, de nem akarja megbántani Rose érzéseit. Azt mondta, Rose sem tenne vele ilyet. – Majd csodálkozó szemekkel a folyosó vége felé meredt. Lorának volt egy rossz érzése. – Tom, hogy kerülsz ide? Mindjárt kezdünk.

Lora érezte, hogy a lábából kiszalad minden erő. Nem mert hátranézni, de érezte magán Tom kutató tekintetét.

- Lora – hallotta meg az imádott hangot. Erőt vett magán és megfordult, de amit látott arra nem volt felkészülve.

4. fejezet: A vallomás

Lora a második pohár után már nem látta annyira borúsnak a helyzetet. Kicsit jobb lett a kedve, és ez erősítette abban az elhatározásában, hogy megpróbál egy darabig észrevétlen maradni, ameddig a körülmények megengedik egy hívatlan vendégnek. Ekkor észrevette Kate-et. Az elmúlt tíz évben nem találkoztak, mégis felismerte könnyedén, alig változott, haját kiszőkítette ugyan, viszont még mindig hosszú frizurát viselt, amely lágy hullámokban omlott a vállára. Lora ekkor már nagyon megbánta, hogy elszúrta az időpontot a fodrásznál. Szürke, slampos kis egérnek érezte magát Kate mellett. Dan észrevette, hogy Lora mennyire elkedvetlenedett, átkarolta és a fülébe suttogott:

- Ha látnád magad, hogy milyen gyönyörű vagy. – Nem is gondolta, hogy Lorának pont erre a bókra volt szüksége. Nagyon szerette Dan kellemes, mély hangját, amelyből mindig áradt az őszinte tisztelet és szeretet. Belenézett barna szemeibe, és megállapította, hogy Dan igen jóképű férfi. Eddig miért nem vette észre? Visszagondolt rá, hogy régen Dan szerelmes volt belé, de megbeszélték, hogy Lora érzései csupán barátiak, és soha nem fog megváltozni. Becsukta a szemét és arra gondolt, hogy miért is nem Danbe szeretett bele. Minden olyan könnyű lehetne. Olyan jó érzés volt hozzá bújni. Ebben a pillanatban azt érzete, hogy őt akarja szeretni, szüksége volt a férfi gyengédségére, elfelejteni mindenki mást, érezni akarta, hogy beleremeg az érintésébe, majd hirtelen, maga sem tudta miért, megcsókolta. Azon nyomban, ahogy ajkaik összeértek, tudta, hogy hibázott. Kinyitotta szemét és Dan meglepett arcával, csillogó szemével találta szemben magát, és olyan erővel tör rá a magány, hogy nem tudott megszólalni sem. Zavarában elvörösödött és lehajtotta a fejét. A férfi elmosolyodott.

- Ennyire nem lehetsz meglepve attól, amit mondtam.

- Ne haragudj, nem akartam, de olyan rég nem mondtak nekem ilyet, hátsó szándék nélkül. Nem tudom miért tettem. Bocsáss meg – mondta szemlesütve.

- Örülök neki, hogy ezt ki tudtam hozni belőled. Tíz évet vártam rá, és magadtól megcsókoltál. Dehogy haragszom – nevetett Dan, majd hirtelen elkomolyodott. – Azt nagyon sajnálom, hogy magányos vagy, ha tudnád, mennyire szeretnék neked segíteni.

- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy, - válaszolta és fejét a vállára hajtotta.

Ekkor újra megjelent Kate, aki elsétált mellettük, az éppen akkor érkező vendégek köszöntésére, de Lora szerencséjére nem vette őket észre, így volt még egy kis ideje lecsillapodni és felkészülni a találkozásra. Nem láthatta rajta senki, hogy legszívesebben üvöltene fájdalmában. Soha nem érezte magát ennyire szerencsétlennek. Nyomorúságán nem segített az a gondolat, hogy hamarosan Tommal is találkozni fog. De addig még volt egy kis ideje, korán érkeztek. Kate szokatlanul sokat sürgölődött a vendégek körül.

- Dan, mondd Kate miért ilyen lelkes a vendégfogadásban? – kérdezte.

- Kate Rose tanúja. És egyben ő a fő nyoszolyólány – válaszolta a férfi. – Rendkívül különös eset, és mindenki meglepődve áll a dolog előtt. Éppen hogy csak 1 hónapja ismerik egymást, és egyszeriben a legjobb barátnők lettek. Kate-t ismerve, valami van a háttérben. Ő nem az az érdek nélkül barátkozó típus. Tom szerint egyszerűen csak sok bennük a közös, és ezt hamar megérzi az ember. Ők tudják. Tom elfogult Rose-zal kapcsolatban. De nem is jártatom tovább a számat, mert erre jön Kate… Kate – kiáltott a nő felé. – Nézd kit hoztam magammal! Emlékszel még az egykori legjobb barátnődre? – majd sokatmondóan Lorára kacsintott, amit persze Kate nem vett észre. Lora magára öltötte legmagabiztosabb énjét és rámosolygott Kate-re.

- Kate, nagyon régen nem láttalak. Rendkívül jól nézel ki – mondta és végigmérte a nőt, meg kellett állapítania, hogy Kate előnyére változott.

- Köszönöm, Lora. Te is csinos vagy. Viszont hogy kerülsz ide? – kérdezte kissé nyersen. – Nem tudtam, hogy bővítették a vendéglistát. Dan, - fordult a férfi felé – Tom tudja, hogy nem egyedül érkeztél? Ugyanis az unokahúga partner nélkül van, és éppen az előbb említette, hogy nemsokára megérkezel. Azt hiszem szólnom, kell neki erről. Ha nem haragszol. – dobta oda és magukra hagyta őket. Lora megbántottan nézett Danre, és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A férfi átkarolta a vállát és a fülébe súgta:

- Nehogy azt gondolja már ez a… ez a… mindegy, nem ugrálok úgy, ahogy ő kiterveli. – Vonásai váratlanul megkeményedtek, és tekintete a távolba meredt. – Már megmondtam Tomnak az eljegyzésen is, hogy nem tetszik a kis Mary. Szerintem rendkívül elkényeztetett fruska. Húsz éves, de úgy váltogatja a pasikat, mint más az alsót. Mi több arról, hogy melyik ital vagy drog a legmenőbb órákig tudna mesélni. Kicsit olyan Paris Hiltonos a csaj. Hogyha csak kísérőnek kellenék, még elmenne a dolog, azonban bejövök neki, kellenék a skalpgyűjteményébe. Tom óva intett a nőtől, erre most mégis nekem kéne szórakoztatni egész este. Na, ez nem jött be. Biztos Kate és Rose keze van a dologban. Ezek együtt rosszabbak, mint két boszorkány.

- Gyanítottam, hogy Kate hideg lesz velem. Tudtam, hogy nem fogja egykönnyen megbocsátani, hogy leléptem, és az üzeneteire sem reagáltam – motyogta Lora.

- Mi volt az oka annak, hogy eltűntél? – tette fel hirtelen a kérdést Dan. Lora csodálkozó szemekkel felnézett, kinyitotta a száját, majd becsukta, és lehajtotta a fejét. Nem tudta mit is mondhatna, de váratlanul elhatározta magát és így szólt Danhez:

- Szeretnék neked elmesélni valamit, de nem most, mert ez egy hosszú történet.

- Van még egy kis időnk, nincs kedved egy kicsit beülni a bárba? – kérdezte Dan, mert rendkívül kíváncsi lett Lora történetére. Lora bólintott, Dan megfogta a kezét és bevezette a hangulatos kis helyiségbe. A gyönyörű, barna, márvány mintájú pult hullámvonalban helyezkedett el a terem közepén. Leültek mellé, Dan rendelt magának egy italt, Lora egy üveg vizet kért. Úgy gondolta, tiszta fejjel mesélve, talán nem lesz annyira bonyolult a történet.

- Nehéz belevágni, mert már magam sem tudom hol kezdődött – sóhajtott. - Körülbelül tíz évvel ezelőtt, mikor Kate-tel sülve-főve együtt voltunk, megláttam valakit, aki azonnal elfoglalta szívemben a legelőkelőbb helyet. – Újfent összeszorította torkát az emlékezés fájdalma - Gondolom, tisztában vagy vele, hogy kiről van szó – kezdte a történetet Lora.

Elmesélte Dannak, hogyan ismerkedett meg a reménytelen szerelemmel, és hogyan volt képes Tomért még azt az áldozatot is meghozni, hogy összeboronálja a barátnőjével, míg ő maga megelégedett a legjobb barát címmel. A sztori a múlt szombat éjszakával ért véget. A férfi türelmesen végighallgatta a történetet, mi több, a végén sem tudott megszólalni, csak bámulta Lorát, aki lehajtott fejjel várta, hogy Dan elmondja róla, hogy mennyire ostoba volt. Viszont a dorgálás nem jött. Felkapta a fejét, belepillantott a férfi szemébe, azonban nem tudott belőle semmit kiolvasni.

- Mondj már valamit – kérte a férfit.

- Lora, nem is tudom, mit mondhatnék erre. Ha azt, hogy életed legnagyobb hibáját követted el, elhinnéd?

- Nem tudom – suttogta Lora.

- Már akkor is a legjobb barátok voltunk. Mi hárman. Hogy lehettél ilyen vak? Tommal halálosan szerelmesek voltunk beléd. Nem ment rá a kapcsolatunk, mert azt láttuk, hogy neked mindketten egyformán fontosak voltunk – lehalkította a hangját – de csak, mint barát. Azonban ezeknek az ismereteknek a fényében, már minden világos. Sem Tom, sem én nem voltunk elég bátrak ahhoz, hogy kezdeményezzünk nálad. Arra vártunk, hogy mikor adsz jelet, bármelyikünknek. Viszont, mikor te bemutattad neki Kate-t, és addig mesterkedtél, hogy összehozd őket, összeomlott. Azt hitte, te csakugyan kizárólag baráti érzéseket táplálsz iránta, és adott egy esélyt Kate-nek. A kapcsolatuk eleve halálra volt ítélve. Két hónapig sem tartott, de addigra te eltűntél. Kemény időszak volt, de túltette magát rajtad. Randizni kezdett, és átesett a ló túloldalára, falta a nőket. No, de nem fecsegek, majd elmondja, ha akarja, elvégre csak a legjobb cimborám – mondta és felnevetett.

- Én ezt nem értem – mondta Lora fejét rázva. Hirtelen úgy érezte, ahogy kifut a lábából az erő. Még szerencse, hogy ült. - Hol találkozott Rose-zal? Mesélj még… kérlek! – Érzékelte, hogy a könnyek elfutják a szemét, rátekintett a férfira, aki észrevette, hogy ebbe az utolsó szóba mennyi gyötrelem vegyült, így Dan képtelen volt ellent mondani Lorának. Rendeltek még egy pohár italt, ez alkalommal Lora is ivott egy szíverősítőt.

- Rose és az ő története nem egy lányregény. Tom jómódú, örökölt, sőt jól megy a vállalkozása is. A lány szülei ezzel szemben a tönk szélén állnak, illetve álltak, amíg Rose apja remek praktikáinak eredményeképpen, el nem jegyezte. Rose közgazdász, de soha nem dolgozott egy percet sem. Apuci eltartotta a kicsi, elkényeztetett lányát. Kate egész idő alatt Tom közelében maradt, de már egy cseppet sem akart többet tőle. Tom örült neki, kedvelte Kate-t. Aztán néhány nap alatt, bár ezt senki nem érti, legjobb barátnők lettek. Sokat utazgattak együtt, egyfolytában sugdolóztak, és ez szép lassan az őrületbe kergette Tomot. Rose egy idő után már több időt töltött Kate-tel, mint Tommal. – Dan ránézett az órájára – Lorám, mennünk kell, rövidesen kezdődik a szertartás. – Kézen fogta Lorát és elindultak.

Ő soha nem érezte magát ennyire elszántnak. Az nem lehet, hogy élete szerelmét újra elveszítse. Mindnet el fog követni, azért, hogy felnyissa Tom szemét, hogy ő az igazi.